Családi ház

Budapest (2009)

 

Robi és családja elhatározták, hogy vesznek egy telket és házat építenek maguknak, pont olyat amilyet már régóta szeretnének. Sok helyszínre elkísértük őket, valahová vissza-visszatértünk, ide a legtöbbször. Karizmatikus hely volt. Rögtön mindenkit magával ragadott, hogy bár nem túl nagy terület, lépésről lépésre egészen más a mikroklíma. Lankák, meredélyek, erdőrészlet, tisztás, vadregény… egy zsákutca végén, szűkös kapu mögött – titkos kert…

 

…amivel meg is kell küzdeni…

 

…mert a domboldal lejtése meghaladja a 40-45 fokot. Olyan meredek, hogy a közút itt meg is szakad, míg a domb alján lankásabban folyatatódni nem tud. Az alsó és felső szakaszt lépcső köti össze és cserjés-bokros növényfolt.

…mert a lejtő északi fekvésű, a dombvidéki panoráma élvezetéhez északra kell tájolni. (A délről érkező napfényt a telekhatárhoz közel álló szomszéd ház lefoghatja. A háziasszony érthető alapfélelme volt a kezdetektől, hogy kevés lesz a direkt napfény.)

…mert a telekre autóval nehézkesen juthatunk be.

 

 

Három fontos dolgra figyeltünk leginkább:

Vigyázzunk, hogy megmaradjon a sokféleség, a többféle mikroklíma.

Engedjünk be sok napfényt.

A belső terek találkozásai a kerttel ne hasonló, egyszerű megnyitások legyenek, mert eltérő funkciók eltérő módon és mértékben  igénylik a külső kapcsolatot.

 

A telek utcához közelebb eső részét régebben teraszossá alakították, hogy konyhakertként könnyebb legyen használni. A szabályozás engedte legészakibb, legmélyebb pontra, az egyik ilyen, korábban kialakított teraszra épült a ház, hogy a déli oldalon a lehető legtöbb napfény érhesse a homlokzatot. (öreg, beteg gyümölcsfák álltak itt) A déli oldal nyit a nap felé, az északi oldal zár az északi hideg szelek elől.

 

 

A kerbe a legdélibb legfelső ponton lehet bejutni. Ezt a felső teraszt két híd köti össze a ház felső szintjével. Az első hídon át érkezünk meg, gyalogosan és autóval is. Ez az emelet a nappali élet színtere. Középpontban a konyha, mindenhonnan könnyen elérhető, innen minden szemmeltartható. Az étkező déli tájolású, napfényes, a bejárati zónával a legszorosabban kapcsolatban. A nappali sokféle módon tart kapcsolatot a kerttel: a fák lombkorona szintjére nyíló terasszal (olyan, mint egy teljes falnyi élő poszter), a füves híddal, amin át ki lehet szaladni a kertbe és az északi panoráma felé néző kárpitozott bélletű pihenőablakkal.

 

Az északi homlokzaton kirajzolódó lépcső a földszinti hálóhelyiségekhez vezet. A szülői háló és fürdő alacsony parapetű ablakain át a fák alatti kertet lehet figyelni. (Reggel, akár  félálomban, ahogyan a madármama hordja a fiókáknak a finomságokat.)

A két híd áltak közrezárt lejtőszakasz a gyerekbirodalom része, A gyerekszobák teljesen megnyithatók erre a domboldalra.

 

Építészet: Alexa Zsolt, Rabb Donát, Schreck Ákos, Tarr Ivett, Molnár Tímea, Turai Balázs

Szöveg: Tarr Ivett - MINUSPLUS

Fotó: Imre Barnabás

 

lásd még: TRENDGUIDEOCTOGON