Herman Ottó Általános Iskola átalakítása

Budaörs (2009)

 

 

AULA

Az iskola belső közlekedésének (oktatási szárny, étkező és tornacsarnok között) és külső kapcsolatainak (főbejárat, udvari kijárat) racionális újraszervezése és egy jelenleg nagyon hiányzó közösségi- és gyülekező tér (előcsarnok, aula) létrehozása indokolja a földszinten tervezett hozzáépítést.

Az oktatási tömb és a tornacsarnok közé befeszülő új aula, mely minden irányban kedvező kapcsolatokkal rendelkezik, ideális központi elosztótér: az iskola minden szárnya / funkciója gyorsan és közvetlenül elérhető belőle, megszűnnek a kényszeredett, szűk, folyosós kapcsolatok. Az aula a gyűjtőpontja a külső kapcsolatoknak is, ide vezet a Bretzfeld utcai új főbejárat és innen nyílik az új udvari kijárat. Mindkettő közvetlenebb és kényszerektől mentes kapcsolatot képes teremteni a külső terek (érkezés, iskolaudvar terei) és az oktatási tömb között. Mivel további külső kapcsolatokra nincs szükség, a két kijárat jól áttekinthető és ellenőrizhető. A külső és belső kapcsolatok hatékony biztosítása mellett azonban sokkal fontosabb, hogy az új aulával az iskola egy jelenleg nagyon hiányzó közösségi térrel gazdagodik. A hozzáépítés lehetővé teszi, hogy az aula kiszabaduljon a meglévő épület szintjeinek szorításából és tere a funkciónak megfelelően levegős – nagy alapterületű és kétszintes legyen.

Az aula-hozzáépítés tereiben és szerkezeteiben is minél könnyedebb, és külső-belső környezetéhez minél jobban kapcsolódó kíván lenni. Az udvarok felé üvegfelületekkel nyit, a beszorított helyzetéből adódó hiányos megvilágítást a három oldalról nyitott felülvilágító pótolja. A tornacsarnok alacsony szárnyához nem csatlakozik közvetlenül, egy keskeny zöldsáv formájában hagyja, hogy vizuálisan a külső tér is részévé váljon. Az új aula az iskola belső életébe is szervesen kapcsolódik. A földszinti funkciók kis mértékű átrendezésével lehetővé vált, hogy közösségi terek – a büfé, és a nyitott olvasóval oldottabb hangulatúvá tett könyvtár – kerüljenek az aula mellé. Mindkét funckió körüljárható, így a térben úszó dobozok (melyet az előbbi bútorszerű kialakítása, utóbbi transzparens térelhatárolása is erősít) folytán sikerült az aulát a meglévő közlekedőrendszerbe úgy bekapcsolni, hogy az az aula terével együtt értelmeződjék, annak szerves folytatása legyen.

OKTATÁSI SZÁRNY

Az áttervezés során leginkább az épület külső tömege és közlekedőterei változtak meg. A jelenlegi épület tömegét szabdaló karakteres beugrásokat az átépítés során megszűntetjük, az épület homlokzatai síkba kerülnek, tömege egységessé válik. A lépcsőházi oldalon a lépcsőpihenők és az új homlokzati sík között három szint magas légtér alakul ki; a szembenső oldalon a beugrások új helyiségek illetve a lift belehelyezésével szűnnek meg. A középfolyosó így elveszti a lépcsőkkel szembeni bizonytalan és nehezen használható bővületeit, cserébe viszont mindkét véghomlokzaton megnyílik a külső felé. Az északi oldalon a beharapást minden szinten födémek töltik ki és a folyosó folytatódik az utolsó két raszterben is, végén összefüggő nyílással. A déli oldalon az emeleti szinteken az osztálytermek kis mértékű szűkítésével kiszabadul a folyosó vége, homlokzatot és bevilágítást nyer. A folyosó végén a lépcsőházakhoz hasonlóan három szintes légtérrel nyílnak függőlegesen is egybe a közlekedők.

Az újonnan kialakítandó emelet konzekvensen igazodik az átépített szintek rendjéhez. Középfolyosója azonos pozícióban van és kifut a két véghomlokzatra, a három lépcsőház azonos módon érkezik fel az új szintre.

Az emeletráépítésnek az eredeti épülettől való eltérését és additiv jellegét egyedül a homlokzat eltérő kezelése jelzi. Az új szinten már nem jelennek meg a vázas-falpaneles építés tömör bütüjei (délkeleti, délnyugati sarkok, északi homlokzat), hanem az üvegsáv fordul át a sarkokon.

 

 

HOMLOKZAT

A karakteres beugrásokat az átépítés során megszűntetjük, az épület homlokzatai síkba kerülnek, tömege egységessé válik. A szalagablakok vízszintes tagoltságát és az emeletráépítést egy homogén megjelenésű, a jelenlegi homlokzati sík elé kerülő új homlokzatszerkezet fogja négy szinten át egységbe. Ez a szerkezet a szalagablakok és a tömör falpanelek előtt is végigmenő, szintmagas, függőleges lamellákból áll. A lamellák praktikus célja a tantermek árnyékolása, ami különösen a déli és a nyugati tájolású oldalakon kritikus a teljes szélességükben nagy ablakokkal felnyitott tantermek esetében. Az új, külső homlokzati réteg emellett megjelenésében is többet nyújt egy egyszerű burkolatnál. A különböző szögben álló, de egységes elv szerint elforduló lamellák között minden nézetében másként tárul fel a lamellák alatti homlokzati réteg – a nyílászárók és a hőszigetelt falpanelek síkja. Ezáltal a hol betömörödő, hol kinyíló külső felület optikai játéka a felületek és síkok színének, textúrájának, látványának különböző keveredéseit okozza.

Az épület tömbje mégsem kerül teljes egészében az új külső homlokzat alá. A tömörfalas bütü-homlokzatok a keleti és nyugati homlokzatokon, illetve a teljes északin az épület eredeti szerkezeti rendjéből következően külső síkon maradnak és csak festett, fagyapot kasírozású hőszigetelést kapnak.

 

Építészet: Alexa Zsolt, Rabb Donát, Schreck Ákos, Turai Balázs, Molnár Tímea, Tarr Ivett, Domokos Attila, Menczelesz Dániel, Milos Szilvia, Szécsi Zsuzsanna, Tóth Gábor

Statika: Bartal és Rabb Kft.