Művészeti Campus - PTE

Pécs (2005)

 

A Pécsi Tudományegyetemen 1996-ban egyetemi keretek között, a megfelelő infrastukturális háttér biztosítása nélkül jött létre a Művészeti Kar. Az intézmény rendeltetésszerű működéséhez egységes, jól működő Campusra van szükség.

A komplexumban a Művészeti Kar zenei- és vizuális művészeti, illetve művészeti-informatikai képzésének, továbbá az ehhez kapcsolódó kiegészítő tevékenységeknek kell helyet adni. A tervezett építészeti keret a képzés minden szintjét szolgálja, így abban oktatóhelyiségek, műtermek, előadótermek és kiállítóhelyiségek, zenei előadó- és gyakorlótermek, valamint az egyéb közösségi és közönségterek, illetve mindezek technikai és kiszolgáló helyiségei egyaránt megtalálhatóak. A tervezési terület, a Művészeti Kar jelenlegi telke, ideális helyszín, városi kapcsolatait, elhelyezkedését és adottságait tekintve is.

 

A tervezés fő viszonyítási mezője az a tény, hogy a képző- és zeneművészet is jelképrendszerekre épülő diszciplínák. A kialakítás alapgondolata az összpontosításra épül, kulcsszava a kert, melyben fontos szerepe van az egyes épületeknek. A föld fölött csak a legszükségesebb elemek kaphatnak helyet, tiszta, egymással pontosan értelmezett viszonyban. A telken lévő épületek közül a kiindulási helyzetet és a hierarchiát tisztázandó, csak a főépületet és a kollégium épületét tartottuk meg. A rendszer kiteljesítésére a keretként funkcionáló, föld alá fektetett talapzat és két új, markáns tömeg szolgál.

 

A főépület jelképi értéke az intézményesség, ezért tradicionális, adminisztratív funkciókat foglal magába: itt kapott helyet az igazgatás, a hallgatói képviselet és a könyvtár. Az épületen áthaladva a kertbe jutunk, innen közelíthető meg a koncertterem, a „kerti-zenepavilon”, mely ezúton kapcsolódik a jelképrendszerbe.

A Campus oktatási egységeinek bejárata a főépület pincéjét feltárva jön létre. Az épület alatt áthaladva az intézmény gyomrában az oktatás élő terében találjuk magunkat. Itt kap helyet az aula, a kiállítótér és a művészeti képzés helyiségei, innen közelíthetőek meg a zenei képzés egységei, és a DLA-s műtermek. A művészeti képzés termei egy szinten, részben föld alatt, illetve járható zöldtetővel fedve, egyenként átriumok köré szervezett raszterben helyezkednek el. A zenei képzés helyiségei a koncertterem tetején, két szintben, galériás, középfolyosós rendszerben alkotnak áttekinthető egységet. A DLA termek külön épületben a telek hátsó részében találhatóak.

 

Az egyes elemek alaprajzi szerkesztése önálló, de értékük nem pusztán ennek függvénye, hanem a komplett rendszerben elfoglalt helyzetük, jelentésük alapján értelmezhetőek, történeti, közmegegyezésen alapuló, illetve asszociatív mezőkből táplálkoznak.

 

 A főépület eredeti állapotára visszaállítva, az emeletráépítés lebontásával, története közbülső állapotának kiiktatásával, megtisztítva, kifehérítve, korábbi funkciójának utalásaitól megfosztva újul meg. Fedése fehér mázas cserép, falai fehér vakolt felületek. A kollégium épület utólagos hőszigetelést és szürke fémburkolatot kap. A zenei tömb sötét faburkolatú hangszer, csodaláda. A két külső homlokzata folyton változó kulturális óriásplakát-felület, mely a campus eseményeit kommunikálja a város felé. Északon a felületként megjelenő kékes-fekete üvegburkolatú DLA tömb ad hangsúlyos lehatárolást tükörszerűségével.

 

Építészet: Alexa Zsolt, Rabb Donát, Schreck Ákos, Janesch Péter, Bernard Bea,  Francesca Olivieri

 

második díj

 

lásd még: EPITESZFORUM