S-ház

Vácegres (2004)

 

A ház filozófiája a XX. század legvégéig elsődlegesen a funkció és forma összefüggésére épített. A modernizmus sokáig érvényes „form follows function” módszerével szembenálló „function follows form” összefüggés-rendszert a svájci építészet anyagelvhűségbe vetett hite rombolta le, mely egyben elvetette a forma erejét is. Az építészet a fennálló viszonyrendszert újrafogalmazó összefüggéseket keresi, azonban még mindig ugyanazokban az alapelemekben gondolkodva.

 

Tervünk ilyen értelemben elveti mind a funkció, mind a forma, mind az anyag elsőbbségét, legfőbb elemként a lakókat, a lakók térhasználását helyezi. Azt az eddig csak épület-átalakításban használt elvet követi, mely a téralakításra helyezi a hangsúlyt formaiságon kívül helyezkedő elemekkel. Így a forma nem kényszerítő, hanem felszabadító épület-elemmé válik. Módszerként nem a funkciók terét alakítjuk ki, hanem a terek funkcióját. Azonban ez a tér nem a funkció rovására elképzelt formai tobzódás, hanem a funkciócsoportok kialakításából adódó térhelyzet, szituáció. Az építészet, mint média így lesz tényleges kifejező erő, a használók, a család önkifejezése által.

 

Lakásépítés, inhabit. Mit értünk a lakás fogalma alatt? Nyelvünk örökítő jellege a lak, lakik szóból származtatja, ám követendő elvként inkább az angol inhabit szó jelentéstartalmát fogadjuk el. Inhabit: lakos, betelepül  in-habit: be-szokás, belakás

„Each family has a house whitch fits them perfectly: it has their wishes, their dreams, their ideas of life; it has to do with their children, their way of cooking, their way of gardening, their ways of sleeping. It is a place which can love, because through it, and in it, they have constructed their world." Christopher Alexander

 

A lakás a család privát tere – álmaink és fantáziánk megtestesítője. A lakók (inhabitants) a család az által szeretik otthonukat, hogy ezeket meg is tudják valósítani. Az építészeti designt a lakók térhasználata alakítja építészetté.

A lakás-funkciók differenciálását az egyes helyiségek, terek privátsága alakítja. A földszintet a közösségi terek formálják, melyek bejárhatósági szintjét térhelyzeteik adják, az emeleti helyiségek három funkciócsoportot különítenek el, amelyeket közlekedőterek fognak össze.

 

 

A földszinten megszabadulunk a helyiségek fogságából, minden tér kifordul, a falakat elvetjük, szabad formálású térfolyam alakul ki. A bebútorozott falakat dozokká redukáljuk a térben, az így kialakuló szabad formálás már a lakók kezébe adja az építészetet, ők élik be a tereket, alakítják ki funkcióikat burkolatokkal, berendezéssel, falakkal.

 

Az emeleti funkciókat a szükséges intimitás érdekében különítettük el egymástól, a funkciócsoportok önálló dobozként ékelődnek be a zárófödém alá. A két udvart közrefogó három elem: a vendégház, a gyerek-hálók, és a szülői rész. A mindent átfogó közösségi térből mindhárom elem kiszakít magának egy-egy darabot, félprivát szabadtérként. Ezáltal a földszinten elkezdett koncepció folytatódik, a zárt tereket körbefolyó közösségi terek felszabadító hatásával.

 

A berendezés szabadsága a korok és kultúrák szabad keveredését engedi meg, melyben az egyes – más térhelyzetben össze nem illő – dolgok nemcsak egymással, hanem a térhelyzeteikkel is kommunikálnak. (intersection) Az elemek nem elkülönülnek, hanem elkülönítenek, ezáltal szabad, önálló értelmet nyernek a térben.

 

Építészet: Alexa Zsolt, Rabb Donát, Schreck Ákos