Az épület tervezésének kiindulópontja olyan szempontrendszer kialakítása volt, mely figyelembe veszi a bölcsőde, mint középület kettős szerepét: az elsődleges használat, a gyermekek nevelése, gondozása mellett azonos súllyal szem előtt tartja az épületet építtető, majd azt fenntartó közösség érdekeit is.
A kisgyermekek számára tervezett terek esetében kiemelten fontosnak tartottuk a gondozás-módszertani és a környezetpszichológiai szempontok figyelembe vételét és kielégítését. Ezek alapján a bölcsőde gondozási tereiben párhuzamosan kell megteremteni az együttlét és az egyedüllét helyeit, mivel ebben a korban a közösséghez tartozás érzete még gyenge, illetve ebben az időszakban fejlődik ki.
A bölcsőde épülete organikusan illeszkedik a telek természetes keleti lejtőjére, a ház nem épületként jelenik meg, hanem a terep részévé válik. A tervezési céloknak megfelelően a csatlakozó terepelemekkel egybemosott épület egy intim belső világot gyűrűként zár körbe – befelé forduló, térbeli élményekben gazdag saját világot teremtve, egyúttal védelmet nyújtva a telek szomszédságában haladó út forgalmának negatív hatásaitól.
A gyermekszobák párosával, egymásba és a közös, fedett altató teraszba nyílva képeznek önmagukba záródó, sejtszerű, építészetileg artikulált egységet. A szobákat a külső oldalon futó folyosótól szekrényfal választja el, melyet széles megnyitás bont meg – kétoldalivá téve a helyiségek megvilágítását és szellőztethetőségét. A gyermekszobák organikus formájú, érzéki, emocionális tereit az átadó-öltöző-fürdető helyiségek racionális szervezésű szövete fogja közre.
