Az új múzeum épülete monolitikus tömbszerűségével és racionális dimenzióival tökéletesen illeszkedik Tampere városszövetének foghíjába.
A földszintet átlátható és átjárható közösségi terek összefonódásai formálják, melyek felerősítik a környezettel való fizikai kapcsolatot.
A kecses héj erős belső miliőt teremt, az alatta lévő térsor pedig az egyébként zárt múzeumi funkciók kiterjesztéseként hoz létre új városi fórumot.
